Perlaki Tamás kulturális preferenciái

Friss topikok

MINDENKI TÚL VAN SZÁRNYALVA - A TELJES CSONTVÁRY KIÁLLÍTÁS

2015.11.29. 19:24 perlaki tamás blogja

A budapesti új kiállítási központban, a Várgondnokság falai között a festő géniusz gyűjteményes kiállítása egyértelművé teszi, amelyet a hazai művészettörténészek régóta vallanak: Csontváry korának - nemzetközi viszonylatban is - a legnagyobb festői közé tartozik.
Híres önarcképén keményen néz a mindenkori néző szemébe és mintegy krétával hozzákezd a látvány felskicceléséhez. Az alkotást ünnepi alkalomnak tartja, ezért - bár a műtermében van, de mégis a "legjobb" kabátjában, fehér ingben, nyakkendőben kezd hozzá nem a festésnek, hanem a rajzolásnak. Jobb kezében egy szándékosan hatalmas festőpalettát tart, amely színgazdagsága révén be tudja fogni a világ egészét. 
Ez a hihetetlen összpontosítást mutató önarckép azt a rendkívül eltökélt művészt jeleníti meg, akinek - saját legendája szerint - még patikusként olyan "hallomása" volt: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb leszel mint Raffaello."
E hang hatására Csontváry beutazza a világot és ma már - közel 100 évvel a halála után elmondhatjuk, hogy az ő festészete a legnagyobb "fényfestők" közé emeli, akár mesterséges, akár természetes fényekről van szó: Esti halászat Castellammaréban, a Keleti Pályaudvar éjjel, Vihar a Hortobágyon, Sétakocsikázás újholdnál Athénben, Holdtölte Taorminában.

A Naputat (a nap útját) keresi, akár Törökországban, akár Görögországban, akár Egyiptomban és az egész közel-Keleten. Különleges, saját maga keverte festéket használ, hogy minél misztikusabban, minél festőibben tudja megeleveníteni a Táj vagy egy Objektum belső - realista szemmel nem látható - világát.

A több ezer évig élő cédrusban találja meg azt a növényt, amely egyfelől a természet csodája, másrészt saját lelkiségének, saját természetének Isten teremtette alakváltozása.

E sorok írója sem tud jobb "megfejtést" az egyik leghíresebb festményére, A magányos cédrusra: ebben a művész önmaga természeti szimbólumát festi meg.

Másik híres "cédrus képén" - Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban - pedig a "világ teljesség" - az összefonódó cédrustörzsekben és a zöld koronák szimmetriájában, az előttük álló fekete illetve fehér lovacskákban, valamint a kultikus táncot lejtő leányalakokban teljesedik ki. Ez - a festő elképzelése szerint - már nem "egy magányos cédrus", hanem egy cédrusokból egymásba fonódó, szimmetrikus VILÁGFA, amelyben megelevenedik Csontváry panteista világszemlélete is. A kép előterében megfestett, lovakon ülő férfialakok - középen egy gyermeket tartó nőalakkal - megerősítheti a nézőben: hogyan képzeli el Csontváry a harmonikus világszemléletet.

A taorminai görög színház romjai című képén tovább keresi a színek dekoratív fokozásának lehetőségét. A tobzódó kolorit: a sárgák, vörösek és kékek különböző árnyalatai, az égbolt színátmenetei a zöldből a lilán át a szürkéig, drámaivá izzítják, időtlenné, földöntúlivá varázsolják a ion-tengeröböl, az Etna hófödte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének nem véletlenszerű egységét.

Leghatalmasabb festménye a Baalbek, amely közel 8 méter széles és majdnem 4 méter magas. Ez a "motívumok motívuma" Csontváry szemében, mitikus történelem felfogásának sarkalatos pontja.
Itt találja meg azokat az épületromokat, ahol legerősebben szól hozzá Isten elhívó hangja. Az önazonosítás helyszíne tehát Baalbek - mind az egyén, mind a hazafi, mind a próféta számára. Megfestése már csak ezért is példátlan jelentőségű tett.

Kedden ÜNNEPI FILMKLUB - ÁLLÓFOGADÁS: sok finom édes és sós sütemény A VILÁG EGYIK LEGJOBB FILMJÉNEK VETÍTÉSE! - Képről képre való "mintaelemzés" + max 25 főnek TOULOUSE-LAUTREC

2014.06.22. 22:32 perlaki tamás blogja

Kedves "Zseniális filmek" - SOK FINOM HÁZI ÉDES ÉS SÓS SÜTEMÉNY és TOULOUSE-LAUTREC kedvelők!

ÜNNEPI FILMKLUB - FINOM HÁZI SÜTEMÉNYEK - ÉVADZÁRÓ FILMKLUBELŐADÁS!

2014. június 24-én, kedden  18 órakor a Bálint Ház nagytermében, VI. Révay u. 16.

A keddi filmvetítéshez kapcsolódik maximum 25 fő részére a SZENZÁCIÓS, az EGÉSZ TOULOUSE-LAUTREC életművet felölelő kiállítás június 28-án szombaton 14 órától a Szépművészeti Múzeumban. Ez a kiállítás a 2014-es év egyik kulturális szenzációja Budapesten!! Perlaki Tamás, a szubjektív és élmény orientált tárlatvezető BOLDOG azért, mert "imád" tárlatot vezetni, újra NAGYON BOLDOGAN 25 fős csoportot tud bevinni 2400 Ft helyett mindössze 500 Ft-ért erre az  Őt különösen inspiráló kiállításra.... P.T. - állítólag - már "sok kitűnő" vezetést csinált Budapesten és Bécsben, de "állítólag" az utolsó vezetésével "felülmúlta önmagát." (Látjátok hány "szolgalelkű" ember "szeret és tisztel" engem...)

ÜNNEPELJÜNK MINÉL TÖBBEN EGYÜTT - KÖZÖS FILMKLUBUNK: A CSODÁLATOSAN OKOS ÉS MŰVELT FILMKLUBKÖZÖNSÉGEM - ÉS A RACCSOLÓS FILMESZTÉTA - VALAMINT A FANTASZTIKUS BÁLINT HÁZI VEZETŐSÉG EGYÜTTES MUNKÁJA MAGYARORSZÁGI GUINESS REKORDOT ÉRT EL - 20. ÉVÉBE LÉPETT  K Ö Z Ö S  FILMKLUBUNK.

Perlaki Tamás életre szólóan emlékezetessé szeretné tenni a JÖVŐ KEDDI KLUBOT...

Június 24-én kedden 18 órától bemutatásra és elemzésre kerül Perlaki Tamás életének (sok ezer filmélményének) EGYIK LEGNAGYOBBJA, amelynek "jelenetről jelenetre", "KÉPRŐL KÉPRE" való elemzésével kiderül, hogy mit is jelentenek azok a túl hangzatosnak tűnő "ajánlásaim", amelyekkel  - korábban – SZÁMOS EGYETEMEN - olyan című sorozatokat vezettem mint a mostani film szlogenje: A FILMMŰVÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJE.

A FILMMŰVÉSZ MINT A LEGJOBB PSZICHOTERAPEUTA (FREUD ÉS JUNG EGYÜTT...)  Micsoda nagyképű fószer ez a P.T.???!!!

Olvasóim most már MEGÉRDEMLIK, hogy eláruljam a vetítésre kerülő film rendezőjének nevét, a film címét és a zseniálisan játszó férfi főszereplő és a szintén zseniálisan játszó női főszereplők nevét is.

"Mondd már ki végre a véleményed szerinti egyik legnagyobb kedvenced adatait? - B...meg!"

P.T. szerint az egyetemes filmtörténet EGYIK (van még vagy 120) LEGNAGYOBB, de P.T. SZÍVE-LELKE szerint L E G N A G Y O B B   FILMRENDEZŐT úgy hívják .................. FRANCOIS TRUFFAUT.

P.T. szakmailag elfogult véleménye szerint a már "ANGYAL" (fiatalon elhunyt) TRUFFAUT legalább 12 "NAGY FILMJE" közül KEDDEN a P.T. számára az egyik legkedvesebbet ............... a LŐJ A ZONGORISTÁRA! című EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS - CSODÁLATOS magyar szinkronnal (Dégi István, Kaló Flórián és más, már a remélem a Mennyországban levő angyalok) vetítjük ezt az igazi szélesvásznú, gyönyörűen fekete-fehérben fényképezett, RENDKÍVÜL SZÓRAKOZTATÓ, DE NAGYON MÉLY TARTALMAT HORDOZÓ filmet....

Főszerepben a zseniális CHARLES AZNAVOUR remekel. A film 1960-ban készült, de - vitassuk meg - szerintem ma is FRISS és ERŐT, EMBERSÉGET sugároz???!!!

A magyar és nemzetközi filmkritika szerint a LŐJ A ZONGORISTÁRA! egy profi módon kivitelezett, rendkívül szórakoztató (emlékezetes gegeket tartalmazó) bűnügyi vagy akár hitchcock-i TRHRILLER PARÓDIA film.

Amelyben nincs semmi "18 éven felüli" - lányom és tárlatvezetéseim "Kis Múzsája és Legnagyobb Kritikusa - PERLAKI KATALIN - jól szórakozott rajta 12 éves korában...

A raccsolós filmesztéta még a 46. megnézés után is NAGYON JÓL FOG RAJTA SZÓRAKOZNI - a film remek karakterein, a nagyszerűen megírt és nagyon szellemes párbeszédeken és "együtt izgul" a főszereplővel, amikor bajba kerül.

De - lehet hogy az EGÉSZ VILÁGON egyedül P.T. tudja bebizonyítani azt a film "képről-képre" való elemzésével (a mindenkori nézők lektorálása közben), hogy ez nemcsak egy "franciásan könnyed és szellemes, fanyar SZERELMESFILM, hanem olyan "mélységei" vannak mint a KÖZMEGEGYEZÉSSEL a "legjobbak közé tartozó" - BERGMAN, FELLINI, ORSON WELLES, MENZEL, BUNUEL stb, stb által készített remekműveknek.

A fiatal TAMÁS számára ez a film pozitívan változtatta meg a viszonyát a korábban "ellenséges" vagy "részvétlen" világgal szemben.

Azóta BÁTRAN mer bárkinek (akár fiataloknak, vagy mint újságíró egy milliárdosnak, vagy egy vallási vezetőnek) a szemébe nézni.

A film megnézése óta OPTIMISTÁN látja a világot, a saját életét és még abban is segítette TRUFFAUT hogy szerelmi viszonyai is "jól" alakuljanak.

(Nem is beszélve TÖBB EZER neves és névtelen BARÁTI KÖRÉRŐL...)

Szülein és a Jóisten segedelmén kívül a FILMMŰVÉSZET E CSODÁS ALKOTÁSA értette meg az önmagában nagyon bizonytalan, pesszimistán gondolkozó fiatalemberrel, amit egy filmben egy "egyszerű lány" mond ki:

AZ ÉLET SZÉP, HA SZÉPNEK AKAROD LÁTNI...

(EZ A FILMMŰVÉSZET ÉS A LAUTREC KIÁLLÍTÁS PEDIG A KÉPZŐMŰVÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJE.)

"Csak" a keddi filmbelépő: 1000 Ft.

A kombinált jegy (keddi TRUFFAUT REMEKMŰ + SZOMBATON LAUTREC REMEKMŰVEK)  max. 25 fő számára: 1500 Ft.

ELŐVÉTEL nincs, a pénztár kedden 17.30-tól árulja a kombinált jegyeket is.

Bocsánat a sok locsogásért, minden kedves olvasómnak nagyon-nagyon kellemes (vagyis P.T. nélküli) hétvégét kíván a boldog filmesztéta és a boldog tárlatvezető. ("Örül mint majom a farkának.")

A KEDDI FILMET MÁR 10 ÉVES KORTÓL MEG KELLENE NÉZNI, MERT A FILMMŰVELTSÉGET - P.T. szerint - ebben az időben kell megalapozni...

Ugyanez a véleménye a képzőművészet és a színház "szeretetének" megalapozásáról ... a nem Tőlem okos és nem Tőlem GYÖNYÖRŰ PERLAKI KATALIN már 10 ÉVESEN látta és nálam csak jobban értette Bécsben a FRIDA KAHLO kiállítást, valamint számos "nem korhatáros" de az ostoba "közmegegyezés" alapján "felnőtt" színházi előadásokat Budapesten. Én az apja, sokat tanulok a "kislányomtól" például ő ismertette meg velem a SEMMI című regényt az idén. (Nekem még a hosszú előszobámban is egy hatalmas könyvespolc van, de a SEMMI című regényről és zseniális írónőjéről először a lányomtól hallottam...)

Mondtam is Katinak: örülök, hogy nemcsak gyönyörűen rajzol (sem apja, sem anyja nem tud rajzolni), hanem a nem korhatáros "fél filmtörténetet - ZSENIÁLIS NÉMAFILMEKET és FEKETE-FEHÉR MOZIKAT - 10 éves - korától ÖRÖMMEL megnézett Velem. (A filmekben is tudott számomra újat mondani, megnézette a KÓRISTÁKAT - és a bemutató után - az én stílusomban, de a saját véleménye alapján 1 óráig ELEMEZTE nekem a filmet. (Komolyan gondolom - nem apai elfogódottságból - hogy akár az édesanyjára is üt, aki 27 évesen olyan filmes tanulmányokat írt a Filmkultúra nevű folyóiratba, hogy AKKORI filmesztéta férjének "leesett az álla.")

Számomra a "tudásnál", a "pozíciónál", a "kitüntetéseknél" sokkal fontosabb az igaz művészetekből (film, képzőművészet, színház, zene stb.) áradó HUMANIZMUS, AZ ÉLET ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉG SZERETETE ÉS TISZTELETE.

De azért ide a "NOBEL-CSONTOT", mert akkor DÍJTALANUL viszek ki a NEW YORK-i MOMÁBA és a METROPOLITANBE , a madridi PRADOBA, a párizsi MUSÉE D’ORSEY-BE, a LOS ANGELES-i GETTY MÚZEUMBA 100 filmklubtagot ... plusz hosszú életem egyetlen eredményét: KATIT.

A mai "világ kapitalizmusban" már az is "nagyon jó ember", aki CSAK ÖNMAGÁRA vagy a CSALÁDJÁRA, esetleg rokonaira (is) költ 100.000 forinttól - tól 3 - 5-10 millió Forintig..

"Tamás, ezt ne folytasd tovább, mert végül nem fog járni SENKI a Filmklubodba, Miért nem tudsz annak örülni, hogy a fenekeden lyuk van? MINDENKI AZT TESZ A PÉNZÉVEL, AMIT AKAR!  POFA BE! Ne akarj itt (Krisztust, Mózest, Gandhit, Mohamedet, Buddhát, Krishnamurtit, Pilinszkyt stb. játszani!") - SAJNOS IGAZA VAN A NÁLAM SOKKAL BÖLCSEBB BARÁTAIMNAK!...Én már a "szocializmusban" is egy "lázadó", egy "renitens" alak voltam...és mire mentem vele...

És akkor P.T. fölébred - és a "bilibe lóg a keze" - mert még ÁLMAI ÁLMÁT sem tudta  megvalósítani: soha nem volt IZRAELBEN (mert hiába "zsidó", de a nyomorultnak ott sincsenek rokonai), nem járt soha a Távol Keleten (pedig könyvtárában sok buddhista, hinduista, keleti filozófia könyv is van), nem jutott el az egyetemes kultúra olyan "forrásaihoz", mint Róma - Vatikán, FIRENZE (reneszánsz), a Török Birodalom mai földje, az ókori Egyiptom mai országa, Csontváry Libanonja, a Görög Drámák hazája, FRIDA KAHLO országa és egész Közép- és Dél-Amerika, beleértve a napfényes "szörnyű kommunista" országot: Kubát...

És én vagy mi (a tisztelt filmklub közönségem) szégyelljük magunkat, mert ebben az országban FERGE ZSUZSA és más lelkiismerettel (is) rendelkező ember szerint legalább 3 millió (az ország lakosságának közel egyharmada) ember él létminimumon vagy alatta.

És nem gondolkozhat úgy, mint Tamás: aki be tudja járni a világot, az TÖBB SZÁZ ÉVET él... (nekem mindig mondja valaki, hogy "sajnos" el kell utaznia a magyarországi nyaralójába, IZRAELBE, OLASZORSZÁGBA, AMERIKÁBA, A KÖZEL és a TÁVOL KELETRE stb. stb. "Sajnos" nem láthatja hetekig a Bálint Filmklub filmjeit ... és én hiába mondom szegénynek, hogy "CSERÉLJÜNK" (én megyek a kislányommal), ő csak szomorúan néz rám és én nem tudom megvigasztalni...

"SOSE HALUNK MEG" - én így gondolkodom, Koltai Robi filmcíme szerint

Tisztelettel:

P.T. - a gyanúsan "emberbarát" filmesztéta és aki gyanúsan "túl szereti" a kislányát, aki ősszel lesz NAGYON BOLDOG, mert akkor MINÉL TÖBB ISMERŐS ÉS ISMERETLEN EMBERT TUD (drága Nagylányával együtt) kivinni FÉLÁRON Bécsbe, egy csodás kiállításra.

Annyira "jó ember", annyira "jó apuka" lettem az utóbbi 5 évben, hogy Belzebub leüzent Nekem a Pokolból: méltányoljuk, hogy MINÉL TÖBB embert viszel ki minden évben luxusbusszal FÉLÁRON Bécsbe, ezért Tamás - halálod után – a Pokolban nem 100 Celsius fokos, csak 99 Celsius fokos vízben fogsz főni...

A FILMMŰVÉSZET ÉS A FESTÉSZET GYÓGYÍTÓ EREJE

2013.12.02. 01:45 perlaki tamás blogja

Ez egy meghatóan eszement filmlevél. De mivel csak bolondként lehet igazat mondani, gondolkodó embernek az az egyetlen vállalható pozíció.

                                                       Mispál Attila film- és színház rendező

Egy okos, érzékeny, igazi "női" rendező új filmje: AGNIESZKA HOLLAND "A SÖTÉTBEN" - magyarul beszélő lengyel, francia, angol film.

Baráti tanács: Ha katartikus élményre vágysz - ne hagyd ki!) 

Kedves Filmbarát!  A már itt levő zsidó Hanukka és a keresztény Karácsony szent ünnepe előtt szeretnék egy KATARTIKUS - az ünnepek hangulatához illő - EGÉSZEN KIVÁLÓ - látszatra a II. világháborúval foglalkozó - de valójában a XXI. század emberének egyéni-pszichológiai kérdéseit felvető - EGY NAGYSZERŰ RENDEZŐNŐ által készített "vadonatúj" filmet FILMBARÁT LELKETEK elé vezetni.   

Most kedden 18 órától vetítjük a Bálint Házban AGNIESZKA HOLLAND: A SÖTÉTBEN (IN THE DARKNESS)  című alkotását.

Az OSCAR-ÉLETMŰ-DÍJAS ANDRZEJ WAJDA  "legjobb" NŐI munkatársából Európa egyik legfontosabb filmrendezője lett. Ebben az ÚJ FILMJÉBEN elkészítette a MESTER "CSATORNA" című legendás mozijának modern, izgalmas kérdéseket felvető, 21. századi variációját. 

AGNIESZKA HOLLAND ismét a második világháború antiszemita megmozdulásairól készített filmet, amelyet eredetisége okán 20 millióan néztek meg Európában és nagyjából ennyien a "saját filmbirodalommal" rendelkező USÁ-BAN. 

Egy női rendező érzékenységével, empátiával "felülről" tud "ránézni" a több mint 60 esztendővel ezelőtt Lengyelországban MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYRE: emberek ezrei a városok csatornarendszerében éltek ("csatorna patkányként" több hónapig, vagy egy évig (sokan el is pusztultak), hogy ne legyenek a náci koncentrációs táborok már élve is eltemetett lakói... 

Milyen volt ez a "csatorna-lét" és hogy még "a föld alatt" is létezett társadalmi- vallási- faji- emberi hierarchia... 

A történetben benne van egy "LENGYEL SCHINDLER" érdekből? emberségből?, vagy isten milyen okból MENTŐ alakja, de nem hollywoodi érzelgősséggel. (Bár  P.T. nagyon szereti a SCHINDLER LISTÁJÁT, de a rendezés ellenében...)  AGNIESZKA új filmje azért is EMLÉKEZETES, mert nem "jó" zsidókról és "rossz" antiszemitákról illetve "közönyös" lengyelekről szól, hanem EMBEREKRŐL. SOKFÉLE ARCCAL (vagy ÁLARCCAL? ) Nincs "rossz" szerep, csak rosszul játszók vannak... 

MINDENKI SZABADON VÁLASZT, HOGY HAMLET, III. RICHARD, OTHELLO, MACBETH, vagy esetleg LEAR KIRÁLY, ne talán csak nem LADY MACBETH akar-e lenni a saját? - választott? - életében? (látszat életében?) 

Hogy is van ez? 

"HÁT MAGA MEGBOLONDULT, MEGBOLONDULT, HOGY MINDENT KÉTSZER MOND, KÉTSZER MOND." 

P.T.- t a közönség közös rituális "nyelvkimetszéssel" sújthatja, ha a film után maximum 60 perc alatt nem hangzik el a lényeg... ( Jobb, ha el sem megy saját előadására...) 

A film után maximum egy órás - remélhetőleg sistergő - filmvitát rendezünk. Ígéri, hogy a filmvita "nem fog fájni", a kockázatokról kérdezze meg orvosát... 

SZERETETTEL 

Perlaki Tamás 

Utóirat: csak P: T. "fura" barátai számára: 

A kaporszakállú jóisten "megengedi", hogy "zsidó-bipsi" legyél, de akkor is nagyon SZERET, ha "keresztény-goj" gyökerű vagy. De az én angyalkám, akkor is SZERET és TISZTEL Téged, ha buddhista vagy és akkor is, ha "jámbor" - Allahra esküdő - muszlim. Akkor meg pláne, ha roma-cigány illetve egyéb "nemzetiségként" - hozzám hasonlóan "csak" emberként éled az életed. 

Továbbá P.T. barátai között nemcsak fenti "hívők", hanem "zsidó-ateisták" vagy "keresztény-ateisták" is vannak. Egyéb "elfajzottakról" nem is beszélve... őket (csak nagyon titkolt) álmainkban szerethetjük... 

ŐK MINDANNYIAN AZ ÉN NAGY CSALÁDOM...(Lásd: Családom és más állatfajták.)

MINDENKI RÉSZE AZ UNIVERZUMNAK ÉS AZ UNIVERZUM (JUNG SZERINT) RÉSZE A TRANSZCENDENS AKARATNAK. FREUD SZERINT A VALLÁS: MITIZÁLT TÉVESZME. 

A bölcs rabbival, a még bölcsebb kádival és a MINDENKINÉL bölcsebb XX.. századi ( Földre szállt Angyal ) GANDHIVAL - együtt - P.T. - csak maga elé  motyogja:: drága barátaim MINDKÉT állítás igaz! 

Apropó!  A GANDHI című - sok Oscar-díjat méltán nyert - filmet miért nem tanítják (a világ összes iskolájában) már  12 éves gyermekek számára?  Hittant és erkölcstant - filmnyelven lehet tanulni belőle... BIZONY BÜSZKE VOLTAM 12 ÉVES "kislányomra" (Kati), AKI ŐSZINTE FIGYELEMMEL NÉZTE VÉGIG A 3 ÓRÁS ALKOTÁST...ÉS KORÁBBAN OLYAN ALKOTÓK FILMJEIT, AKIKET A MAI EGYETEMISTÁK ÉS SZÜLEIK NEM NÉZNEK MEG MÉG EGYÜTT SEM (most már mindenkit magam ellen haragítottam.) (Csak "szülői, nevelői elborzadásra", - egyéni kérésre - küldök egy filmlistát Kati - abszolút eredményes - "egyetemi képzéséről " de küldhetek KÉPZŐMŰVÉSZ listát is, hogy EGOISTA, ÖNMAGÁT FÉNYEZŐ édesapja nyolc és fél éves korától kezdve - szinte minden második héten - Budapesten és Bécsben hány-féle tárlatot nézetett meg vele. És Apuka nem törődik lánya "gyermek lelkével" mert ő is - a felnőtt MAZOCHISTÁKKAL együtt minimum 2, de sokszor KETTŐ ÉS FÉL órás - P.T. féle - szubjektív, élmény orientált tárlatvezetéseken vesz részt.

SZÖRNYŰSÉGES ELVEM:  NEM LEHET A KULTÚRÁT ELÉG KORÁN KEZDENI. Engem "rettenetes" szüleim már 6 éves koromban - kezemet-lábamat hátra csavarva - MINDEN HÉTVÉGÉN MEGKÍNOZVA - cipeltek el egy moziba: Az Uránia, Vörös Csillag, Szikra és a Puskin mozik voltak "a gyámhivatalhoz - szerencséjükre nem bejelentett" szüleim GYERMEK KÍNZÓ KAMRÁI... Hétfőnként 1. (azaz első) osztályos iskolatársaim holt fehéren hallgatták, hogy hétvégeken mit művelnek "egyes szülők" védtelen-vézna kisfiúkkal.

Most már MINDENKIT magam ellen hangoltam... (bocsánat a magánéleti kilengésemért.) Ahogy egy nagy ember mondta a halálos ágyán: Isten meg fog nekem bocsátani, hiszen az a mestersége. Én jól megjegyeztem  16 éves korombeli barátom véleményét: Istenhittel csak nyerni lehet, mert akkor az embernek eggyel több barátja van. A pont 20 éve elhunyt édesanyám pedig olyan "ökumenikus" imára tanított meg, amelyet még soha senkitől nem hallottam... Kislányom boldogságáért minden este elmondom... ha csak el nem felejtem... ha nem esem be fáradtan az ágyba... Ha nem nézegetek gyönyörű reprodukciós albumokat... Ha... 

P.T.- SZERÉNY VÉLEMÉNYE - SZERINT PEDIG AZÉRT "BIZONYOS" HOGY VAN TEREMTŐ, MERT "MEGTEREMTETTE" a "MOZI-MORFINISTÁK"  MEKKÁJÁT: A BÁLINT HÁZ FILMKLUBJÁT. (Jelszavunk: AKI NINCS VELÜNK, AZ MÁSSAL VAN!)

A FRANCIA ÁMOS + MARC CHAGALL GRANDIÓZUS KIÁLLÍTÁSA

2013.11.14. 10:20 perlaki tamás blogja

Egy megálmodott kiállítás két zsenije

"Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."  József Attila

Az alábbi írás egy szubjektív, élményorientált művészetbarát eklektikus gondolatai, egy általa közel ötven éve várt fantasztikus kiállítás nagyon sokszori megnézése után, az Úr 2013. esztendejében.

Ez a megakiállítás (2 hatalmas egyéniség életművének summázata) is csak a Szépművészeti Múzeum vezetői stábjának igen jelentős nemzetközi tekintélye + a Magyar Nemzeti Galéria, az Anna Margit-Ámos Imre Emlékmúzeum illetve még számos magyar intézmény,, magánszemély példamutató együttműködése révén valósulhatott meg. Közösen megmutatták, hogy  - művészetbarátok tízezreinek örömére -  közös humanista akarat révén igenis létrehozható európai illetve jó értelemben "összmagyar" együttműködés. "Jó mulatság, férfimunka volt" - köszönjük mindenkinek, aki ezért a grandiózus műért valamit is tett.

A mintaszerűen megszervezett tárlat  hatalmas előtérben két kinagyított fénykép fogadja a látogatót. Érdemes elvégezni az igen szemcsés fényképek elemzését. Így a számomra ismeretlen fotóművészek jóvoltából már kaphatunk egy bizonyos "belső képet" is a két hasonló kvalitású művészről. Chagall - a nagyszerűen választott fényképen – a kép jobb oldalát egyértelműen uralja, a kép bal részén pedig készül egy igazi "Chagall-i" kép. Az arc a lélek tükre: Chagall arca egyértelműen a fiatal, nagy festőzseni jogosan büszke elhivatottságát tükrözi. A fénykép alsó részében a művész - mint egy klasszikus festő - tarja kezében hatalmas festőpalettáját. A fotográfia összegző gondolata: egy göndör hajú, nem öntelt, de tehetségének tudatában levő, a Jövőbe egyértelmű optimizmussal tekintő festőt láthatunk.

A másik kinagyított -  ismét kiválóan választott - fénykép Ámos Imrét ábrázolja. A magyar piktor látszatra a kép középpontjában van, de Chagallal ellentétben nem ő a főszereplője a fotókompozíciónak. Világhírű kollégájával szemben nem egy "elhivatott művész", hanem inkább a festészet egyszerű "napszámosa" . Arca nem a "kiválasztottság tudatról", hanem inkább valami mélyből jövő szomorúságról, vagy melankóliáról (lásd: Dürer híres metszete)  tanúskodik. Lehet, hogy belemagyarázom, de látja élete, népe, országa és akár az egész világ megsemmisülésének lehetőségét, a nácizmus, illetve egyéb "ordas eszmék" terjedése következtében. Ámos fotográfiájának számomra szintén ismeretlen készítője a "napi munkavégzés" közben kapta le. Fehér "munkaruhában" van, amely - ha jól látom - piszkos a munka közben rácsöppenő festékektől.

Chagall egyetlen ecsetje a Teremtőt idézi Michelangelo mennyezetképéből. Festői teremtésének előképe az Atyaisten ujja, amely Megteremti a Sixtus-i Kápolnában az első embert, Ádámot.

Ámos bal, illetve jobb kezében öt darab ecset van, ő nem Teremtő, csak egy piktor a sok közül. Amit mindenki láthat az Ámost ábrázoló fényképen: a fotókompozíció valódi főszereplői Ámos festményei. a fénykép szinte teljes jobb oldalát uralja egy nagyméretű "igazi" Ámos festmény. Nem vagyok Ámos-kutató, remélem, hogy ma is él - lélegzik - ez a kép, és nem semmisült meg a szörnyű háború alatt, mint Klimt olyan főművei, mint a Fakultas képek. A kép felett csak egy nagyon fiatal szem tudja kibetűzni azt az Ámos Imre kézírással írt cédulát, amely akár a fénykép nézőjét is figyelmezteti: Ne zavard a másikat, mikor dolgozik. (Ámos és szerelme, alkotótársa, majd felesége Anna Margit közös kis manzard festőlakást bérelt Egy ilyen kis térben csak a másik munkájára rendkívül figyelve lehetett alkotni.)

A fotó egészét egyrészt a magyar művésztársadalom számos alkotójának helyzete (szegénység), valamint még négy darab festményének teljes bemutatása jellemzi. Egy egyszerű kis sámlira rakott cserépben még legalább hét ecset várakozik arra, hogy a festő - művészetmunkás -használja őket. Bizonyosan nem a világhírű Arnolfini házaspárra utalva, egy inkább szürreálisnak ható női portré profilja tűnik elő a kép bal oldalán levő, nem domború tükörben. Tanárosan összefoglalva: Ámos Imre, mint egy nyakkendős szomorú figura néz ránk a festékektől piszkos színű köpenyében. Ha a magyar szürrealizmus egyik nagyságának gondoljuk, akkor talán csukott szájával azt mondja, amely egy "szocialista" viccben manifesztálódott, és ami (kicsit) arra az országra és lakóira emlékeztet, amelyben - egyébként én - már több mint fél évszázada - élek. Ha már felcsigáztuk az olvasót egy szakállas viccre, illik azt el is mondani: ez van, ezt tudjuk nyújtani, ezt kell szeretni, lehet válogatni.

Felmegyünk a modern Jákob lajtorjáján - a kiállításra vezető lépcsősoron - az Égbe és a Poklokba. Ha a jobb oldali folyosót  választjuk - mintaszerű alapossággal - szinte grafikonszerűen összehasonlíthatjuk Ámos és Chagall életútját, évenkénti bontásban. Megdöbbenhetünk azon, hogy egy végtelenül egyszerű kis orosz – zsidó falucskából - gettóból - származó Chagall a XX. század, Picasso mellett talán a legboldogabb festője volt. Életében sikert sikerre halmozott, munkabírása és rendkívüli optimizmusa okán hatalmas és hihetetlenül szerteágazó életművet alkotott. Talán kis túlzással teremtő egyéniségét "festő Mózesként" aposztrofálhatjuk, akit a Jóisten úgy is nagyon szeretett, hogy sokunk által irigyelt 98 vidáman eltelt - év után távozhatott a talán általa előre megtervezett "Zsidó - Mennyországba". Ámos Imrét, aki pont két évtizeddel később született, de vállalva a szörnyű zsidó (kelet-európai emberi) sorsot, mindössze 37 éves korban megölték. Valahol egy tömegsírban fekszik.

A kiállítás Ámos Imre panteonjának első szobája a művész Önarcképeit sorakoztatja fel. Ezek - mint minden művésznél - mélyebbek, mintegy natúr  fénykép, mert igazi, " belső lelki fotográfiák". Rajtuk
keresztül mutatja be magát a művész: azt szeretné, ha mi ilyennek fogadnánk el őt. A kiállítás önmagát dicséri, a művészettörténeti elemzések lélegzetelállítóan tömörek, de egyben információdúsak. Nekem, mint a festészet barátjának - minden fontosat - leírnak és semmit sem rágnak a számba. Szubjektíven azt emelem ki, hogy az Önarcképek egy nagyon intelligens, nagyon mélyen gondolkodó, főként szomorú, vagy a mély tudás által komoly, a közösen tragikus magyar és zsidó jövőt előre megérző embert sejtetnek. Ebben a szekcióban találkozhatunk ismét egy kinagyított fényképpel, amelyen egy angyalarcú - férjét, annak erőszakos halála után is évtizedekig,
haláláig szerető - fiatal feleséggel és a feleségébe viszont szerelmes Ámossal. Már az Önarcképek terme is mutatja a Chagalli hatásokat, de egyben azt a Művészt is, aki a Mester művészetét beépíti saját, öntörvényű világába.

Ámos vállalja - de nem kérkedik - zsidóságával, ez inkább bölcs melankóliájának okozója: hatezer év bölcsességével. Arcán az a szomorúság tükröződik, amely például groteszk módon megjelenik a zseniális filmrendező, gondolkodó, Luis Bunuel - Az öldöklő angyal című filmjében. Mind a ketten a maguk szürrealitása révén arra a megdöbbentő megállapításra jutottak, hogy a XX. századi civilizált emberiségnek sikerült a humánum kifinomult, optimista eszméje helyett visszafejlődve az évezredek sorában, leküzdenie magát a Vadság és a Barbárság vértől csöpögő korszakába. Hogy ne csak dicshimnuszokat zengjek a kiállítás létrehozóiról, megemlíteném, hogy vitathatónak találom azt a megoldásukat, amelyben számos kép esetében "összevonják" a képi információkat. Ez azt jelenti, hogy a képcímek sokszor nem a megszokott helyen - a képek alatt, vagy mellett  - vannak, hanem tőlük teljesen különálló csoportban. Számomra nem probléma, hogy ugrálnom kell a festmények megnézése és címük beazonosítása között. Viszont fölöslegesnek érzem ezt a "modernnek tűnő", de valójában a képpel való elmélyülést megnehezítő "avantgarde" bemutatási módot.

A második Ámos szekció címe: Apokalipszis. Igen, Európa előbb a sztálini kommunizmus, majd a Mussolini fasizmusa és végül a hitleri nácizmus rettenetes harapófogójában vergődött. A számomra  jellegzetes "ámosi" apokalipszisben ég egész Európa, Jákob lajtorjáján a zsidók nem az égbe, hanem az auschwitzi gázkamrákba mennek.

SÖTÉT IDŐK - Ámos emblematikus képcíme, a zsidók szent könyveiben megírt Világ-pusztulás. Próbáljuk elemezni az egyik legjelentősebb világvége festményt, amely számomra nem volt ismert. Címe: Háború. Levágott emberfejek hekatombája uralja a képet.  Egy szürrealista "talált tárgy" egy szék, amelynek lábai emberi ujjak. A kép felső jobb szélén egy ferdén álló, ma már antiknak is mondható ingaóra van. Szégyellem leírni a hasonlatot, ami egyszerű agyamban megfogant:
Kizökkent az idő, oh, kárhozat ...

Ámos színei nem világos, nem impresszionista látványértékű színek. Megegyeznek képei mondanivalójával ("Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, de nem csak kívül, csontig, velőig fekete". -Babits. ) Belemagyarázásom fundamentuma, hogy a gyász európai értelmű
színéhez - a feketéhez - igazodnak a világos színek is. Ezért az ámosi színvilág szerintem mélytónusú. Az elemzett képen az ingaóra sötétbarna színe adja meg azt archimedesi kiindulási pontot, amelyhez
akár a vércseppek vöröse is igazodik. Az automatizált, pontosan eltervezett tömeggyilkos módszerek, amelyekkel naponta több tízezer embert lehetett a XX. századi technika és tudomány máig égig kiáltó
szégyenére megsemmisíteni, az emberiség teljes kultúráját egészen a Végítélet napjáig beszennyezték. Az ártatlan emberiség (számomra nem csak a zsidók) millióinak meggyilkolása Ámos képén a fehér terítőt beszennyező vércsöppek alakjában szimbolizálódik.

Pilinszky - a Biblia után - Botrányt emleget és ebben minden benne van. Az egyetemes emberiség Botránya, Szégyene mind a mai napig, hogy mindez nem egy kollektív Rémálom, hanem a XX. század megtörtént eseménye. Emberi ésszel nem fogható fel az a statisztikai szörnyűség, hogy hatmillió Embert (nem "zsidót") a civilizált Európában el lehetett pusztítani. ezért nem csak a nácik felelősek, hanem a szövetséges hatalmak is....

Nem szeretnék botcsinálta történészként "utólag könnyen ítélkezni", de Európa lelkiismerete nevében csatlakozom azokhoz, akik több mint fél évszázad eltelte után is a "Botrány" részének tartják, hogy az angolszászok nem bombázták naponta a haláltáborokba vezető vasútvonalakat és nem akarták meghallani a haláltáborokban szenvedők kollektív imáját, ami nagyjából arról szólt: bombázzátok porig az emberiség ezen szégyeneit, mi inkább az SS-hóhérainkkal együtt szeretnénk meghalni.

Ezen a megrendítő tárlaton Ámosnak van egy mai szóhasználattal élve horrorisztikus képe is. Azért írhatok róla, mert egyéni szerencsémre nincs róla művészettörténeti elemzés. Ennek a kisméretű képecskének mindössze egyetlen szó a címe: Terror (1944). A festményen egy nagy konyhai húsvágó kés "önmagától" csapódik be egy emberi arc két szeme közé. A durván megsebzett arc, a rettegő  szemek és a nyitott száj csöndje iszonyatos fájdalmat mutat. Talán ez a száj, ha tudna énekelni, akkor Pendercki Auschwitz Oratoriumának egyik autentikus énekese lehetne.

Látszatra nagyon nagy a különbség Bunuel-Dali szemkettévágásos andalúziai kutyájával, de a szimbolikus-szürreális, megdöbbentően kegyetlennek ható tettek  - a szinte szadistának mondható – sokkoló jellegük alapján hasonlóak.

Ámos sokadik Apokalipszis festményének jobb oldalán egy szerintem – az Emberiségen segíteni nem tudó - angyal emeli fel vércseppekkel színezett szárnyait. Ebben a teremben annak a Radnóti versnek egy sorát is idézik, amelyet 16 éves kora óta a blogszerző a legszebb, legfájdalmasabb, leginkább a XX. századi ember egzisztencialista magányát kifejező magyar versek közé sorol. Amíg "az  "utolsót lélegzi" - remélhetőleg csak évtizedek múlva - de tudni fog, tudnia kell. Remélhetőleg a további évtizedekben is béke lesz Európában. Csak önmaga "nagy - nagy" fájdalmának (lehet, hogy csak önsajnáltatásának) enyhítésére sokszor elejétől - a végéig önmagának elmond, és aki még nem tanulta meg, most pótolhatja ezt a bármilyen egyetemi diplománál jelentősebb szellemi hiányát.

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.

Kizárólag olyan művészetbarátaim számára, akik a saját életük iránytűjének Szerb Antal személyét és életművét tekintik. 100 vers című - egyedülálló - világvers antológiájának bevezetőjét szándékosan a német Goethe szavaival fejezte be: Ha a költészet megmarad, akkor a lényeg marad meg.

A költői magasságokból szálljunk alá a földre: A mély lelki élményt nyújtó kiállításon a modern technika révén felnagyítva "lapozgathatjuk" végig a Szolnoki vázlatfüzet döbbenetes rajzait. Amely a költő, irodalmár Radnóti Bori noteszének festői-grafikusi párja.  Valamint megrendítő bizonyítéka, hogy a Művészet, a Humánum és a nagy Zsenialitás hőskölteményei még a tömegsírokból is előkerülnek. (Bizonyára közhelyet mondok, de érdemes a gondolattal újra és újra foglalkozni: az ember teste megölhető, de a szelleme nem.)

Ebben a blogomban is ismétlem önmagam, de szeretném kifejezni a magyar műélvező álláspontját. Chagall a világegyetem felől nézve "nagyobb" festő, mint Ámos. De ha hallgatok a szívemre, ismerem és vállalom nem kizárólag a zsidó sorsot, hanem egész Európa összes népének sorsát a
II. világháború idején és akár utána is - akkor "vállalva elfogultságomat" Ámos a nagyobb. Vagy úgy is mondhatnám, hogy képeinek minden komolysága, szomorúsága, iszonyata közelebb áll hozzám. (De a legnagyobb ostobaság az lenne, ha egymás ellen  akarnám kijátszani a két festőt Óriást.) Mint művészetbarát megengedhetek magamnak olyat, amit komoly szakmabeliek kevésbé. Van egy olyan érzésem, hogy Ámos korai művészetének képei valamilyen rokonságot mutatnak Gulácsy Lajos
festményeivel. Nagyokosként erre azt mondanám, amit Babits Mihály Az európai irodalom történetében valahogy úgy fogalmaz: nagy szellemek korokon át egymás felé nyúlnak. Ezt a "lelki rokonságot" az a terem idézi fel homályos tudatomban, amely Álomképek, lélekképek nevet
viseli. Asszociációm egyik pillére Ámos Imre négysoros - a falra írt - verse. (Gulácsy jó költő is volt.) A másik pillér pedig az Álom a medvetáncoltatóról (1937) című kép. De ennél sokkal fontosabb - és
talán a szakma által is elfogadott - gondolat, hogy Ámos, ha nem jönnek a SÖTÉT IDŐK - a magyar festészet és így az egyetemes festészet - Vajda Lajos melletti  egyik legnagyobb magyar avantgarde,
pontosabban szürrealista művésze. Ha szerencsésebb országba születik, akkor az egész világban az egyetemes szürrealizmus egyik legnagyobb alakjaként tisztelhetnénk. (Ó, mily szép álom lett volna a békés Európa XX. századi művészeti panteonjában lenni.)

De Ámos sokkal igazabb MAGYAR ember volt, mint a nyavalyás, az életét még békeidőben is sokszor fölöslegesen féltő blogíró. Ámos csak azért se akart megmenekülni, pedig ezt is választhatta volna. Ugyanígy tettek azok a nagy magyarok, akik örök emberi példát mutatva nem akarták csak a saját irhájukat menteni: Radnóti vagy Szerb Antal. Azt a "vágóhídra menő marha" létet választotta, amelyet a nácikkal nagyon vidáman együtt működő jó magyar adminisztráció neki szánt. Nem akarom a történészeket is megbántani, de a piszkos-mocskos-véres munkát a nácik-nyilasok stb. végezték el, a  "Szabadságot és a Demokráciát" képviselő Szövetségesek pedig bizonyára merő "Emberségből" egyetlen napon sem bombázták az Auschwitz felé vezető vasútvonalakat és befogták a fülüket, hogy még véletlenül se hallják meg a Haláltáborokba hurcolt embermilliók közös imáját: Bombázzatok le minket és ezzel a hóhérainkat is semmisítsétek meg. Ez a mi számunkra még egy jobb, a rettenetes helyzetben választott halál, mint elevenen elégetés vagy a ciklon B-től való megfulladás alternatívája. (Ezzel nem akartam történelmi vagy politikai témákat érinteni, én csak embertestvéreim nevében próbálok vétót emelni.)

Vissza a költészethez: Ámos Imre és Anna Margit a halálon is diadalmaskodó szerelme mindenki által ismert párhuzamot jelent a most 100 éves múlt Fanni és Radnóti örök szerelmével. Mivel iszonyú műveltnek szeretnék látszani, ezért számomra mindkét nagybetűs Szerelem csak Rómeóhoz és Júliához, valamint az egyetemes kultúrtörténet más ismert szerelmeseihez hasonlítható.

Ámos Imre festészete pedig már évtizedek óta megcsodálható egyrészt a Galéria állandó kiállításán, másrészt a Kedvest a halála után sem elfelejtő, mindkettőjük művészetének maradandó helyet létrehozó szentendrei "közös művészetoltárt befogadó Anna Margit - Ámos Imre Emlékmúzeumban.(Amelyet az Utókor szégyenére alig-alig látogatnak...)

A következő blogom tartalma: a festészet gyógyító ereje. Professzor Chagall művészetterápiája: hogyan legyünk Optimisták, Életkedvvel és Alkotókedvvel átitatott halandók.

HÁROM DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN

2013.11.09. 22:32 perlaki tamás blogja

Példaértékű Kelet-Nyugat Összefogás

Az Izrael Múzeum + a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria szakmai barátsága.

A magyar és a külföldi művészetbarátok tízezreinek hálája: nyugodtan várakozó emberek kígyózó sora a Galéria pénztárai előtt a Monet, Gauguin, Szinyei Merse...kiállítás belépőjegyére várva. A látogatók tízezrei nem a Mindenható parancsára, hanem valamit közösen "megérezve" zarándokolnak el a kiállításra. Lehet, hogy így működik a jungi tudatalatti, lehet, hogy nem...Korparancs: nem szabad senkit (semmit) dicsérni, mert már a zseniális Karinthy is megmondta - Freud paródiájában - Ha úgy üdvözlünk valakit "Jó napot" és utána elkezdünk "szabadon asszociálni", a végén eljuthatunk a legdurvább sértésekig....

Csak azért is MEGDICSÉREM a kiállítás megálmodóit és létrehozóit: a múzeumok vezetőit és - ismétlem - a példaértékű tárlat szakmai gondozóit (kurátorokat - művészettörténészeket stb.) Filmszakmai nyelven az egész stáblistát, amelyet - a hatalmas élmény által fáradt örömmel - a kiállítás végén olvashatunk. Szeretnék "tovább sértegetni", mivel - több mint négy évtizede - ezt művelem általános iskolás, középiskolás, egyetemista és dolgozó tanítványaim tízezreivel.

Közülük sokan "nagy emberek" lettek és állítólag engem "szellemi apjukként" tisztelnek - bizonyára merő lelki mazochizmusból. Meggyónom: életem egyetlen büszkén vállalt eredményével - a most 13 éves - Isten tudja miért a képzőművészetben (is) tehetséget mutató - Perlaki Katalinnal ugyanúgy bánok, mint korábbi és jelenlegi tanítványaimmal...

Vissza térve a kiállítás értékelésére: véleményem szerint (amint Bécsben is évente többször tapasztalok) az is nagyszerű, hogy közelebb hozták a felbecsülhetetlen értékű képanyagot a nézőkhöz. Ma már a "szabad Európában" a műtárgyak nem elérhetetlen távolságban vannak a nézőktől, hanem - lehetőleg - minél közelebb. A műélvező ha nem Toulouse-Lautrec méretű (imádom, nehogy félre értsenek), kis ágaskodással akár "beléphet" a festmény alakjai közé.

A Monet, Gauguin, Szinyei Merse... tárlaton a minden apró részletre figyelni tudó, kiváló rendezők gondoskodtak a teljes "akadálymentesítésről" is. Ami csak annyit jelent, hogy még véletlenül sincs egy ott maradt buktató, nincs egy "jól látható" kordon, amely "a megfelelő távolság tartásra" figyelmeztetne. Legalább "tízszer" jártam a tárlaton: a Jót a Szépet nem lehet megunni. Hétvégeken tömegeket láttam, de egyetlen alkalommal sem történt "káresemény" - senki nem sértett meg egyetlen festményt sem. Miért? Ha hiszek, az a válaszom: mert a Teremtő így akarta. Junggal együtt azt vallom: nem hiszem, hanem tudom, hogy van Isten. De szédületesnek tartom "századik" szellemi mesteremnek, Luis Bunuelnek mondását is: Hála istennek, ateista vagyok. (Ez nem Jung világnézetének antitézise, de az olvasóra bízom ennek megítélését.) Megpróbálok (sután) költői lenni: egyszerűen "működik" a festményekből áradó Szeretet, a Világ, az Emberek, és az Élet Tisztelete. Praktice: "A nézők felnőttként kezelése". Válaszuk: örülünk, hogy ezt Önök - mindannyiunk gyönyörűségére - létrehozták és az a "legkevesebb", hogy mi vigyázunk ezekre a kincsekre.

Az alábbiak két - ugyanolyan "világklasszis" - festőóriás 1-1 képének szubjektív elemzése. Kevesebbek egy szakszerű művészettörténeti elemzésnél (az első képnél ennek nagyszerű példája a kép mellett olvasható, rendkívül fontos elemzés), de a mai, a személyes életproblémák felől (tanári tapasztalataim alapján) kicsit több.

6.Paul-Gauguin,Upa-Upa-(The-Fire-Dance),-1891.jpg

Paul Gauguin: Upa Upa (A tűztánc)

"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek

[…]

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy felengednének az emberek!"

                                    József Attila: Tél

A világ egyik legnagyobb költőjének "tüze" és a "tűzre" vágyó emberek minden nemes vágya a képben lobog. Gauguin festményét egy vaskos fatörzs valószínűtlenül balra hajlása (expresszionizmus, még az irányzat "feltalálása" előtt) két félre osztja. Ha a képcsodával szemben állunk, akkor a bal oldalon egy "előadást" - két "egyszerű" (szinte a primitívek modorában megfestett) maori táncost - és az átlagos kalapok rendezett sorából következő - az előadást önfeledten élvező – közönséget vizionálok. Szerintem Gauguin - szimbolikusan - a következőt kéri képének nézőitől: azt szeretném, hogy Ti is legyetek olyan "primitívek", hogy minimum ennyire szeressétek az én képeimet. (Ezt a kérdést - Becs szóra - leiméleztem a festővel.)

A festmény közepén vastagon lobogó tűz minden fogékony nézőből előhozza a rejtett piromániást. (No jó: csak belőlem, akinek "legemlékezetesebb" gyerekkori, karácsonyi élménye az volt, hogy véletlenül kigyulladt a karácsonyfánk... (Akkor még nem tudtam, hogy Bunuel és Dali elkészítették a világ - mind a mai napig - legfelforgatóbb filmjét: Az aranykort, amelyben minden "elfojtott" vágy freudista módon megvalósul. Például az egyik - fekete humorú jelenetben - egy karácsonyfát dobnak ki az ablakon. (Vagyis a szörnyű rákosista korban én már tudatos művészet-forradalmár azaz Szürrealista voltam.) A vaskos tűznyaláb szinte felgyújtja a képet, Beszámítható perceimben pedig úgy gondolom, hogy József Attila-i értelemben felmelegíti nézői szívét és testét, langyos polgári világát. A sokadik megnézés megerősíti azt a víziómat, hogy a vaskos fatörzs a kép keretén túlnyúló VILÁGFA része (gondoljanak a „bolond" Csontváry cédrusaira) és a tűz pedig - egysíkú gondolkozásom szerint valamiféle VILÁGTŰZ-jelkép. (Egyszerre lobog bennünk - mint életünk vagy tehetségünk tüze és kívülünk is, mint mondjuk a Nap mint az emberi élet előfeltétele a földön. Illetve a Gauguin által keresett "Földi paradicsomban" - azaz Tahitin, ahova festőnk mindenét - akár minden imp. + posztimp. festmény gyűjteményét is eladva - többször eljuthatott.

A vaskos fatörzs és az Égig érő Tűz is a Nagy Misztérium darabjai – Hamvas Béla véleménye szerint. Még csak most próbálom leírni a kép jobb oldalán megfestett Égi és Földi Csodákat. Talán ezen a térfélen érthető meg az az ok, hogy Gauguin mit is keresett és MINDEN ELLENKEZŐ HÍRESZTELÉS ELLENÉRE - meg is talált Tahitin... A Művész lefesti a Szellem - Táncosok valóságát. (A maori hitvilág három, csak általuk látható Művészét.) Ők a bal oldali földi táncosok Égi kollégáit. Gauguin fantasztikus festői-emberi tette, hogy beavat bennünket a Nagy Misztériumba. Mi "hitetlenek" vagy más hitben-akár ateizmusban - hívők is láthatjuk egy "primitív nép" mítoszának valóságát, az összes más Hittel való egyen rangúságát.(Feltételezve azt, hogy olyan emberek vagyunk, akik még meggyőzhetők valamiről - szerintem egy igazi művészetbarát ilyen.)
De kik az Égi előadás földi nézői? Kizárólag olyan személyek lehetnek, akik lelkükben-tetteikben hordozzák az Emberré születésből következő feladatainkat.. Gauguin az általam is szabadosnak tartott magánélete mellett (vagy lehet, hogy pont azért?) megfestette a "pogány művészet" egyik Szentképét, amely a művészettörténet egyik "legfilozofikusabb" képe is egyben.: HONNAN JÖVÜNK? MIK VAGYUNK? HOVÁ MEGYÜNK? (A bostoni múzeum - minden rosszallásom ellenére - nehezen engedi ki markából)

A Budapesten most megcsodálható Upa Upa című másik remekmű jobb felén a fenti kérdések közül a másodikra találhatunk némi festői (gondolkodói) magyarázatot. Vagyis például azért születtünk a Világra, hogy szerethessünk egy másik embert. Gauguin ennek két formáját festi meg: a Barátokat és a Szerelmeseket. Ők - gyönyörű érzéseik révén - egyszerre részesei a földi valóságnak és az Égi Táncosok transzcendens világának. Ha sokadszorra Önök is elmennek a kiállításra, láthatják: a Barátságot végtelen egyszerűséggel mutatja be A Barátok csak finoman egymáshoz hajlanak, a válluk összeér. Mivel érzelmeik nem vegyülnek az érzékekkel, ők is (látszatra) hasonló - csak hátulról megfestett nézők (de a láthatatlan Égi Előadásnak) -, mint a baloldali kalapos társaság. Nálamnál okosabb és jobb szemű barátaim szerint a Szerelmeseket szinte csak nagyítóval lehet felfedezni a képen. Gauguin azt az "igazi" Szerelmespárt festette le, akik egymás arcát használják tükörnek. Bölcsek, mert Tudják, Merik, Teszik a Szerelmet. Nem nézik az Égi Táncosokat, nem Hívők a szó hétköznapi értelmében. Nagy tettük az hogy egymást fantasztikusan jól - feltételek nélkül - (a jövőről nem gondolkozva) képesek szeretni.
Mi a "műveltek" azt mondjuk: carpe diem! De ők - Gauguin szerint - fiatal koruk ellenére - bölcsebbek nálunk. Mit is tudnak? Csak spontán módon szeretni: a lány lehajló, A
Férfinek akár az életét is felkínáló fejével egyszerre önmegadó áldozat és a szerelmi megsemmisülés orgazmus élményének istennője. A Férfi arca hasonmása-alteregója a női arcnak. (Mind kettő emlékeztet a legrégebbi, legegyszerűbb arcábrázolásokra.) A Férfi arca a Szerelmi Mágus tekintete, a Szerelmes Nő pedig a legtökéletesebb médium. Mindketten tudják (érzik) a szerepüket és minden ketten maximálisan élvezik is: A Férfi a Mágus, a Nő a "Megbűvölt". De még sincs semmi "kiszolgáltatottság", csak művelt csököttségünkben gondolhatunk "fölé" és "alá" rendelt viszonyra." Nagy tanultságunkban" olyan butaságot mondhatunk: hát persze, csak egy Férfi festő festhette meg így a Szerelmeseket.
Én meg Gauguin-barátommal együtt azt állítom, hogy egy Festő (nemre való tekintet nélkül) így képzeli el a Szerelmeseket. Mint a nem elmebeteg, hanem csak zseniális Gulácsy Lajos: A varázsló kertje című festményében, amelyet életemben már százszor megcsodáltam a Galéria állandó kiállításának remekművei között. Véleményem szerint, ha Gulácsy Párizsban születik, akkor önálló múzeumát milliók látogatnák az egész világról. Ne legyünk ennyire maximalisták és örüljünk annak, hogy számos csodálatos képe - Galériánk rengeteg remekművével együtt – állandóan megcsodálható.
Térjünk vissza az eredeti gondolathoz: az Upa Upa szerelmesei Gulácsy: A varázsló kertje című "szerelmes képének" - csak ebben a vonatkozásában - előző verziója. Gulácsynál is van Bűvölő és Megbűvölt. (A többit Önök gondolják el - ízlésük szerint.)

Melegen ajánlom a Galéria állandó kiállításának minimum évenként egyszer való meglátogatását az Európában is rendkívül gazdag műkincs gyűjtemény miatt.

Annyi provokációt is megengedek magamnak, hogy leszögezzem: a magyar festő-óriás a maga Tahitijét saját képzeletében találta meg. Nem őrületének kezdetén, hanem csodás képzelőerejének varázslatos hatalmával fedezte fel Nakonxipant (ami – biz isten – ott van Holdon) és szeretetre méltó lakóit.... A varázsló kertje csak egyféle olvasatában a Szerelem
Ideáljának megfestése. De ígéretet tettem, hogy minden gondolatomat nem fogom - péppé darálva - az olvasó szájába tömni. (Én is undorodnék ettől.)

Gauguin szerelmes-nő ideálja hasonlót mondhat a festészet nyelvén, mint a Szerelmem, Hirosima című film nagyon intellektuális női szerelmese - Marguarete Duras kivételesen irodalmilag is értékes forgatókönyv-dialógusaiban. Belső monológként - azaz a Női Lélek igaz nyelvének feltárásaként - szándékosan döbbenetet keltve - hangzik el az ismétléssel sulykoló belső monológ: Megölsz - jót teszel velem! Megölsz - jót teszel Velem! (Hmm-Hmm - most jó lenne egy hangos blog.)

Összefoglalva: Gauguin: Upa Upa című képe a kiállítás egyik legszebb és legösszetettebb alkotása. Gauguini "napszínvilágával" a benne megfestett komplex festői mitológiával bizonyosan hat a freudi, jungi stb. tudatalattinkra is. A mostani galériai spontán tömeges művészetbarát zarándokút egyik legfontosabb meditációs objektuma (Hamvas Béla) ez az alkotás.

Barátaim megbocsátják, szeretek túlzásokban fogalmazni: ha a Szépművészetinek csak ezt a képet sikerült volna "kisírnia" az Izrael Múzeumtól - akkor is megérné ez a kiállítás azt a mostani "magas" tárlatlátogatási árat, amely egyébként nem éri el egy "átlagos" budapesti színházjegy árát...(Most már mindenkit magamra haragítottam.)

Magyar kebelemnek magyar föstőt: Gauguinnél jobban mondjuk csak Rippl-Rónait szeretem. Képzeletbeli tárlatvezetésem - ezen a számos - mindenki számára evidens – remekművet tartalmazó kiállításon - egy szerény festői világú de annál mélyebb humanista bölcsességet sugárzó festménnyel zárulna.

5920_3.jpg

Rippl-Rónai József: Amikor az ember már csak az emlékeiből él

"Szeresd apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a Földön..."

                                A Tízparancsolat egyik legszebb, legkatartikusabb üzenete.

Vallások, hitek, életfilozófiák sok mindenben különböznek - így szép a Világ. De van egy csodálatos közös vállalása, közös erkölcsi elve a zsidóságnak és a kereszténységnek. A Jóisten által Mózesnek a két kőtáblára írt TÍZPARANCSOLAT a két testvérvallás közös etikáját rögzíti. Továbbmenve: a szekularizált, civilizált világ jogrendszere is ezeken a parancsolatokon nyugszik. Menjünk vissza szubjektív képelemzésünk tárgyához, Rippl-Rónai festményéhez. Ez a kép - lehet, hogy magányos véleményem szerint - nem a Művész egyik "legjobb" festői műve, mert - szerintem - a Művész nem "festői tettnek" szánta. Hanem minek? Hódolatnak egy már csak emlékeiből élő (mai köznyelvi szóhasználattal előrehaladott érelmeszesedésben szenvedő) öregasszonynak, aki történetesen a magyar festőóriás "névtelen" édesanyja. De akit a külvilág - talán a cselédekkel együtt - esetleg csak "gondot jelentő gazdag vénasszonynak" titulál. "Mindenkinek az lenne a jó, ha már elmenne" A kép viszont (szerintem) arról szól, hogy a fiának nem. Egy szerető fiúnak az a jó, ha az édesanyja bárhogyan, de él. A festő idős édesanyja már félig-meddig a kékben megfestett saját világában lakozik. Ergo: az Égben, a szerető fiú festészetének egyszerű színszimbolikája szerint: igenis a Mennyországban.

Mert Számomra csak az Igaz Ember (sajnos jelenleg hármat is tudok a barátaim között), aki "magatehetetlen" édesanyját vagy édesapját is SZERETI ápolni és ápoltatni. Akinek a "lelkébe van égetve" a Tízparancsolat fent idézett (Nekem, akinek már mindkét szülője a Túlvilágról figyeli helyes és helytelen tetteimet) egyik legfontosabb parancsolata. Okos és szép nagylányomnak - sok év óta - minden pátosz nélkül - ismételgetem: csak egyetlen - anyaként szerető - édesanyja és egyetlen - apaként szerető - édesapja van. Nem muszáj napi-imába foglalni őket, "csak tudnia kell" - mivel mindkét szülője - Hál Istennek egészséges és szereti ő t- ezért viszonylag "szerencsés" gyermeknek mondhatja (gondolhatja, érezheti) magát...

Ezt - az iszonyúan hosszú - blogomat azzal fejezem be, hogy Rippl-Rónait azért "tisztelem" jobban mint Gauguint, mert meg tudta csinálni azt, amire csak kevesen képesek: a magán szenvedélyek és a Tízparancsolat "kötelmeinek" kényes egyensúlyát. Ezért számomra emberi példakép: TELJES EMBERNEK tartom. Meg tudta valósítani, amit a XX. század egyik nagy magyar pszichológusa, Mérei Ferenc valahogy úgy mond: az embernek a Kaland, a Nyugtalanság, a Balhé, a Szex is kell. De lehet, hogy ezzel "párhuzamosan" áhítozik családi szeretetre, gyermekekre is. Mérei tanár úr - Forgách Péter filmjében - büszkén mutatja be feleségét és - akkor még ismeretlen - fiatal lányait és nagy szeretettel beszél régen elhunyt szüleiről is. Rippl-Rónai magyar festőként (is) a legnagyobbak közé tartozik, de ebben a képében megfestette, hogy aki szüleit - öregen, csúnyán, betegen - nem képes szeretni, az lehet, hogy művészetében Óriás, de emberként szánni való "törpe".

BÉKÉS TÖMEGDEMONSTRÁCIÓ A MŰVÉSZETÉRT

2013.11.03. 17:57 perlaki tamás blogja

 

"s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés" József Attila

Ifjúkori egyik nagy szellemi mesteremnek - Pilinszky Jánosnak - is volt egy "blogja" a katolikus Új Emberben. Szabadon véleményt formálhatott a Világ és Magyarország "kis" és "nagy" gondjairól. Szelíden, de bátran megmondta  a véleményét a szakemberek: művészettörténészek, jogászok, tanárok, pszichológusok filozófusok, újságírók kompetenciájának határairól, és még  az "égi és ninivei hatalmak" döntéseit is magyarázta vagy kontrollálta.. Bátran véleményt írt a "legfontosabbról" is: arról, hogy mit kell(ene) átadnunk családunknak és gyermekeinknek. (Ma - sokak szerint - még ezekről sem írhatna, mert például soha nem volt "saját" családja és nem született egyetlen gyermeke sem...No comment.)

Az alábbi gondolatok egy szubjektív és élmény orientált művészetbarát megjegyzései csak azért, hogy "boldog-boldogtalan" rohanjon el megnézni egy FANTASZTIKUS kiállítást. Ahogy barátaimnak - évtizedek óta - mondani szoktam: addig ne haljon meg senki!

Ez a kiállítás az első  bizonyíték arra, hogy két dudás is megférhet egy csárdában (Szépművészeti Múzeum + Magyar Nemzeti Galéria), ha mindkét múzeumot nem az egymással való fölösleges rivalizálás vezérli, hanem
az egyesülésből származó hatalmas előnyök. ( Például a nemzetközi illetve a magyar művészet-kincs együtt való bemutatása.) A "vezérürü" (a Szépművészeti) - rendkívül kemény munkával - az elmúlt évtizedben európai mértékben is a legjelentősebbek közé küzdötte be magát a közgazdász-menedzser-művészettörténeti tudás "kényes egyensúlyba" tartása és akár a végső - nem mindig hálás - "egy személyi felelősség" vállalása révén...(A halhatatlan Garas Dezső - Minarik Ede - mondja a Régi idők focijában: Kell egy csapat.)  Szerény megjegyzésem: most a csapat "gigantikussá" bővült: a magyar művészetet - évtizedek óta - vállán hordozó "Óriással", a Magyar Nemzeti Galériával.
DSC_0080b.jpg
A pénztár előtt hosszan kígyózó sorok az Izrael Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum első közös tárlata - Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai címet viseli. Isten tudja miért magyar és külföldi művészetbarátok - fiatalok és idősek - tízezrei voltak eddig kíváncsiak rá...
A címválasztás nagyon szerény, mert nem említi a Monet melletti "nagyágyút", Van Gogh-ot. Bizonyára abból az abszolút korrekt megfontolásból, hogy a holland Mester 3 alkotásából 2 valóban "zsenge" (de érdekes azt is nyomon követni, hogy miből lesz a cserebogár?) és "csak" 1 (azaz egy) az igazi...
Mint "messziről jött ember" - talán - kimondhatom, hogy a Szépművészeti Múzeum és a világhírű jeruzsálemi Izrael Múzeum "kollegiális barátsága" már 2009. nyarán is  példaértékű időszaki kiállítást eredményezett.
 A Szentföld öröksége című revelatív tárlat a "felbecsülhetetlen" értékű Holttengeri Tekercsektől, Poussin és Rembrandt Magyarországon alig ismert remekművein át a XIX.-XX. század olyan jelentős művész-alkotóit is felsorakoztatta, mint: Auguste Rodin, Marc Chagall, Christian Boltanski, Andres Serrano, Sigalit Landau, Mark Wallinger stb. stb.)..
Az idén pedig az Izrael Múzeum vezetői - Isten tudja milyen ostoba "érzelmi-baráti-kollegiális" döntés alapján - nem New Yorkba, Londonba, Párizsba, Berlinbe vagy Bécsbe vitték remekműveiket - ahol valószínűleg (kicsit)többet adtak volna értük -, hanem a "szegény" de "jó fejekben" gazdag Budapestre...
A hatalmas érdeklődés miatt 2013. november 24-ig meghosszabbított mostani tárlat mindenki számára egyértelműen bizonyítja, hogy a "legnagyobb" magyar művészek - bár sokat tanultak francia kortársaiktól -, de mégis csak önmagukra jellemző - ugyanolyan jelentőségű - MAGYAR MŰVÉSZETET hoztak létre.
Szinyei Merse, Mednyánszky, Rippl-Rónai, Deák Ébner, Fényes, Ferenczi, Vaszary  és Czigány Dezső        
ezen a széles horizontú tárlaton nem "fenekedik", hanem nemes versenyben van Monet-vel,Gauguin-nal, Signac-kal, Pissaroval, Renoirral,  és Van Gogh-gal.. Nem "legyőzik" egymást, hanem meggyőzik a művészet-
kedvelőket arról, hogy MINDEGYIKET nemcsak tisztelni, hanem akár egymás mellett is SZERETNI lehet. Ez a tárlat a francia és a magyar művészet nagy egyéniségeinek művészeti olimpiája, ahol a világ számára "legjobb" francia művészek fej-fej melletti szoros versenyben vannak a szívünknek oly kedves magyarokkal.
A fejünkben-érzelmeinkben máig tartó nemes verseny igazi nyertese az a "fiatal lelkű" néző, aki, ha "balra lép"
a "legnagyobb" magyarokkal, ha jobbra lép, a "legnevesebb" francia mesterekkel találkozhat ezen a nagyszerűen rendezett tárlaton. (Tegyük a kezünket a szívünkre:volt-e valaha erre lehetőség Magyarországon?)

Hölgyeim és Uraim!  Vegyük le a cinikus vagy közömbös "korálarcot" magunkról és fiatalos lelkesedéssel merjük "megsüvegelni" e kiállítás létrehozóit. Ebben az országban nagyszerű dolgok is születnek. Az "egyszerű" művészet barátok számára - ez a kiállítás - Uram bocsá'.- ÉLETRE SZÓLÓ élményt kínál. (Én - és az "átlagos" művészet barátok tízezrei - mondjuk - a föníciaiak világhírű találmánya miatt - jó ha "az életben egyszer" jutunk el Párizs, London vagy New York "legjobb" kiállítóhelyeire...)
A Galéria imp. + posztimp. + a hazai remekművek kiállításán a magyar és a francia művészek örök baráti szövetségét, a sokféle egyéniség gyönyörködtető kiteljesedését együtt élvezhetjük.  Merjünk "dicsérni" egy olyan "titkos" szövetséget, amelyre - sokunkat az örökifjú Hankiss Elemér tanított: egy bármilyen alkotás megfelelő befogadásához mindössze "kreatív befogadás" szükséges....
Következő blogjaimban egy-egy francia illetve magyar remekmű szubjektív elemzését adom, amely biztos, hogy  kevesebb, de más vonatkozásban - a mindennapi egyéni hasznosságában - talán több, mint egy "komoly" művészettörténeti elemzés.  "Virágozzék minden virág"
Nem az én véleményem fontos, hanem a remekművekből áradó - habókos elképzelésem szerint - mindenki "mai problémáira" - csak a "befogadó" által érthető - "lélekre és testre szabott" - csak "egyénileg" dekódolható "titkos"
üzenetet...Hitchcock szerint "üzeneteket" nem a művészet, hanem a "posta" közvetít...
No majd meglátjuk....(vagy inkább "meglássuk.")

süti beállítások módosítása