A budapesti új kiállítási központban, a Várgondnokság falai között a festő géniusz gyűjteményes kiállítása egyértelművé teszi, amelyet a hazai művészettörténészek régóta vallanak: Csontváry korának - nemzetközi viszonylatban is - a legnagyobb festői közé tartozik.
A Naputat (a nap útját) keresi, akár Törökországban, akár Görögországban, akár Egyiptomban és az egész közel-Keleten. Különleges, saját maga keverte festéket használ, hogy minél misztikusabban, minél festőibben tudja megeleveníteni a Táj vagy egy Objektum belső - realista szemmel nem látható - világát.
A több ezer évig élő cédrusban találja meg azt a növényt, amely egyfelől a természet csodája, másrészt saját lelkiségének, saját természetének Isten teremtette alakváltozása.
E sorok írója sem tud jobb "megfejtést" az egyik leghíresebb festményére, A magányos cédrusra: ebben a művész önmaga természeti szimbólumát festi meg.
Másik híres "cédrus képén" - Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban - pedig a "világ teljesség" - az összefonódó cédrustörzsekben és a zöld koronák szimmetriájában, az előttük álló fekete illetve fehér lovacskákban, valamint a kultikus táncot lejtő leányalakokban teljesedik ki. Ez - a festő elképzelése szerint - már nem "egy magányos cédrus", hanem egy cédrusokból egymásba fonódó, szimmetrikus VILÁGFA, amelyben megelevenedik Csontváry panteista világszemlélete is. A kép előterében megfestett, lovakon ülő férfialakok - középen egy gyermeket tartó nőalakkal - megerősítheti a nézőben: hogyan képzeli el Csontváry a harmonikus világszemléletet.
A taorminai görög színház romjai című képén tovább keresi a színek dekoratív fokozásának lehetőségét. A tobzódó kolorit: a sárgák, vörösek és kékek különböző árnyalatai, az égbolt színátmenetei a zöldből a lilán át a szürkéig, drámaivá izzítják, időtlenné, földöntúlivá varázsolják a ion-tengeröböl, az Etna hófödte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének nem véletlenszerű egységét.
Leghatalmasabb festménye a Baalbek, amely közel 8 méter széles és majdnem 4 méter magas. Ez a "motívumok motívuma" Csontváry szemében, mitikus történelem felfogásának sarkalatos pontja.
Itt találja meg azokat az épületromokat, ahol legerősebben szól hozzá Isten elhívó hangja. Az önazonosítás helyszíne tehát Baalbek - mind az egyén, mind a hazafi, mind a próféta számára. Megfestése már csak ezért is példátlan jelentőségű tett.
